Ki ne szeretne olyan előadó lenni, mint Steve Jobs? Aki ha kiállt a színpadra, néma csönd lett és a hallgatóság lenyűgözve hallgatta minden mondatát.

Mi lehet a titka az ilyen „született” előadói képességnek? Persze a termék, mondhatnánk, de aki látott már termékbemutatót Jobs idejében és most, az pontosan tudja, hogy az Apple vezér mestere volt az előadásnak. Pont fordítva történt tehát, a hatásos bemutató adja el a terméket.

Fotó: AppleInsider

Ez a képesség pedig valljuk be, számunkra is nagyon hasznos, attól függetlenül, mivel foglalkozunk, hiszen mindig prezentálunk. Minden találkozáskor, beszélgetéskor ezt tesszük, a jó hír pedig az, hogy a figyelemfelkeltő, érdekfeszítő előadásmód tanulható, bárki képes elsajátítani.

Összegyűjtöttük azokat a technikákat, amikkel kis gyakorlással Téged is csillogó szemű és lelkes hallgatóság fogad még egy hosszú előadásod végén is.

A felkészülés az egyik legtöbbet emlegetett elem még az egyébként jó előadói készséggel rendelkező embernek is. Ha valaki végignézi a 80-as évektől a 2000-es évekig az Apple bemutatóit, láthatja, hogy bizony rengeteg munka van bennük, ezért válnak egyre lebilincselőbbé.

Mit jelent ez számunkra? Gyakoroljunk otthon egy tükör előtt hangosan, hogy megszokjuk a saját hangunk, ez főleg kezdetekkor fontos. Felvehetjük kamerával is miközben beszélünk, ennek annyi a hátránya, hogy nem ad azonnali visszajelzést, előnye, hogy bármikor visszanézhető, így a fejlődésünk nyomon tudjuk követni. Segítségével értékelni tudjuk magunkat, levonni a tanulságokat, mi megy jól és min érdemes még csiszolnunk.

Hogyha tudjuk, mennyi idő áll rendelkezésünkre, mérjük a hangosan előadott előadásunkat! Ez azért is fontos, mert ha csak fejben játsszuk el, sokkal több fér bele, mint ha fennhangon mondjuk el. Inkább kevesebb és érdekesebb legyen, ami elmondunk, mint hogy mindenbe belekapjunk felületesen, amiből aztán semmi nem marad meg a hallgatóságunknak.

A vizuális elemek, a feltűnő slide-ok visszatérő elemként jellemezték Jobs termékbemutatóit. Nem a száraz statisztikai adatokat vetítette ki, hanem látványos képekkel dolgozott.

Miért fontos ez? A kivetített szöveget a hallgatóság villámgyorsan elolvassa (sokkal gyorsabban, mint ahogy az előadó elmondja), így ezután unatkozni kezd. Persze kell egy vonalvezető a színpadon álló számára is, ez Steve Jobs számára a Keynote volt, de projektoron kizárólag erőteljes hangulatú, érzéseket kiváltó képeket használt.

A sztori, amire emlékeznek a legfontosabb eleme az előadásnak. E nélkül még az Apple termékbemutatói is előbb merültek volna a feledés homályába, nem beszélve az akkori visszhangról.

Az egyik legismertebb a MacIntosh bemutatója 1984-ben, amit Orwell 1984 című regénye ihletett és a SuperBowl-on jelent meg.

Noha sokan ellenezték és igyekeztek elvetni a Ridley Scott által rendezett kisfilmet, később minden idők ötven legjobb reklámja közé választották, és elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb reklámnak járó díját.

Hogyan alkalmazzuk mi a történetmesélést? Adott egy szereplő, akivel azonosulni tudunk. Küldetéstudat hajtja, amikor szembe találkozik egy ellenséggel, problémával. Itt jön a küzdelem leírása, ami közel hozza hozzánk, drukkolni kezdünk neki. A végén pedig természetesen győztesen kerül ki a megmérettetésből.

Lehetünk ezek a hősök mi is, a cégünk, ahogyan megoldjuk egy ügyfél problémáját. Bevallani a gyengeségeinket, tévedésünket pedig emberibbé tesz, bizalmat ébreszt. Főként, ha a történet végén győztesen kerülünk ki a küzdelemből. Legyen olyan történetünk, amiből emlékezni fognak ránk!

Őszinteség színészkedés helyett. Ez igaz minden verbális és nonverbális kommunikációnkra. Noha Steve Jobs rengeteget dolgozott a bemutatói minden egyes elemén, figyelt rá, hogy szemkontaktust vegyen fel a hallgatóságával, a testtartása és kézmozdulatai nyitottságot tükrözzenek, sőt, még a hanghordozásával is tudott hatni, nem beszélve a legendás One more thing… csattanóról, egy valamit végig megtartott: önmaga volt.

Lessük el a profi befolyásolási technikákat mi is a nagy hatású előadóktól, de vegyük észre a lényeget. A jó előadó alapvetően nem színész. A szerepe helyett arra koncentrál, hogy bevonja a hallgatóságát kérdésekkel, kapcsolatot teremtsen velük, saját felfedezésekre ébressze rá őket ahelyett, hogy egyszerűen csak előad.

A végére hagytuk a legfontosabb elemet, a lényegre törő, összeszedett mondanivalót. Ha olyan az előadásunk, mint egy palackposta, csak a lényeg van benne, az viszont érdekes, befogadható, inspiráló, megmozgató formában, akkor semmi nem ment meg minket, hogy emlékezetes, lelkesítő előadást tartsunk.