A sikeres vállalkozói létet sajnos nem tanítják egyetemeken. Az egyetemi diploma hasznos, de nem szükséges feltétele annak, hogy valaki eredményes legyen vállalkozóként, ezt már több példakép is bebizonyította, gondoljunk csak Steve Jobsra.

Ezzel együtt a folyamatos tanulás a vállalkozói létforma kötelező eleme. Tanulás, ami gyakorlatban használható, ami képességeket fejleszt, nem pusztán tárgyi tudást ad. Tapasztalat szerzés, személyiségfejlődés, a gondolkodásmód, szemlélet rugalmas változtatása.

Megtanulhatunk bármit könyvekből, tréningekről vagy coachoktól, értéke csak annak lesz, amit használni is kezdünk, beépítünk a mindennapi működésünkbe.

Ez a folyamatosan fejlesztett gyakorlati tudás pedig az, ami kiemel a versenytársak közül. Hiteles forrásból tanulni éveket spórolhat meg a fejlődésben, segít elkerülni a buktatókat és számszerűen is olyan eredményeket hoz, amivel elégedett leszel.

Vegyünk egy egyszerű példát: ha valami bajod van, például fáj a fejed, elmész a patikába és veszel fájdalomcsillapítót.

Mi a helyzet akkor, ha a cégednek van valami fájdalma, gondja, baja? Milyen jó lenne, ha létezne egy üzleti patika, ahonnan beszerezhetnéd a gyógyírt a bajára és nem kellene hosszasan szenvedned a megoldáson.

A jó hír az, hogy van Üzleti Patika, nem kisebb formátumú ember, mint Tonk Emil fémjelzi.

Aki olvasott már üzleti témájú fejlesztő könyvet, vagy járt ilyen tréningen, annak nem kell bemutatni a munkásságát, előadásain és könyveiből 30 év tapasztalatát kapjuk tálcán, csak győzzük befogadni a humorral fűszerezett oktatást.

Ebben a rövid terjedelemben kísérletet sem teszünk rá, hogy bemutassuk mindezt, csak néhány – szubjektív szempontok alapján válogatott – gondolatot osztunk meg tőle.

Minden embernek 24 órája van egy napban, a sikeresnek ugyanúgy, mint annak, aki elégedetlen a helyzetével. A különbség abban áll, hogy ki mire használja ezt az időt.

A vállalkozói lét még több szabadsággal jár: eldönthetem, mikor mivel foglalkozom, kivel találkozom, ki lesz az ügyfelem, milyen irányba szeretnék tovább menni. Senki nem ír elő semmit.

Ha erőt venne rajtunk a csüggedés, gondoljunk arra, hogy egy alkalmazott hiába végez el kétszer annyi munkát, a fizetése nem lesz ezzel egyenesen arányos. A miénk viszont a befektetett munkától, időtől, energiától függ.

Szabadságunk egy dologban nincs: el kell végezni azt, ami a munkánk. A lehető legjobban, odafigyelve azokra a látszólag jelentéktelen, valójában létfontosságú emberi értékekre, mint pontosság, precizitás, megbízhatóság a másik felé.

Ezek talán ugyanolyan fontosak, mint a maga munkánk, hiszen nem számít, milyen területen tevékenykedünk, ha hiányoznak ezek a tulajdonságaink, elveszítjük a bizalmat bármilyen jó szakemberek legyünk is.

Honnan tudjuk, hogy jó irányba haladunk? Ha egyre több irigyünk van, miközben mi csak tesszük a dolgunk. Amire irigykednek mások, arra a jó irány.

Ha pedig az ügyfeleinktől kapjuk a kritikát: drága a termékünk, annak egy oka van: nem ismeri, nem tudja, milyen értéket kap, kevés az információja róla. Ezt pedig a mi feladatunk orvosolni.

Nem, nem eladni, hanem megadni minden információt a döntéshez, a vásárláshoz. Hiába tudjuk mi az értékeket, ezeket a másik ember szintjén, számára érthető módon kommunikálni is tudnunk kell. Hiszen ha megérti, valójában neki fontos, hogy az ügyfelünk legyen, nincs más dolgunk, mint a tőlünk telhető legjobb minőségben kiszolgálni.

Tervezd meg a jövőd pontosan, bontsd le napi szintű lépésekre a célhoz vezető utat, és végezd szorgalmasan, kitartóan, ennyi a titok!

Ha pedig elkezdesz haladni, ne add fel csak akkor, ha bélyeg van rajta!